Káros vagy hasznos? – Igy gondozd a fülbemászód!

Neve ellenére a fülbemászó jellemzően nem mászik senki fülébe, lakóhelyei a kertek, mezők, erdők és városi területek. Hazánkban hat faja fordul elő, ezek közül azonban csak kettőt tekintenek gyakorinak. Ezek a mindenevő rovarok szerves anyagok széles skálájával táplálkoznak, beleértve a növényi anyagokat, az elhullott és élő rovarokat is. A szakemberek szerint több a hasznuk, minta káruk, legalábbis a hazai viszonyok között biztosan.

A fülbemászók a természetes ökoszisztémákban szerepet játszanak dögevőként és ragadozóként egyaránt, segítve a szerves anyagok lebontását és más rovarok populációinak szabályozását. Azonban esetenként kártevőknek is tekinthetők kertekben és a mezőgazdasági környezetben, ahol növényekkel, virágokkal és gyümölcsökkel táplálkozhatnak különösen nagyszámú populációk esetében, főként szárazság idején.

Magyarországon több fülbemászó faj is előfordul, eltérő gyakorisággal. A leggyakoribb faj a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia): A közönséges fülbemászó a legelterjedtebb faj nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Kertekben, mezőkön, erdőkben és városokban is megtalálható. Sok mindennel táplálkozik, beleértve a növényi maradványokat és az elhalt rovarokat. A sötétbarna színű kifejlett példányok hossza 12-18 mm. Jellegzetességük a faroksörte, a hímek faroksörtéin harapófogóra emlékeztető, befelé néző fog található. Másik jellegzetessége, hogy a rovarok potroha végén bűzös folyadékot préselnek ki, ha megzavarják őket. Bár szárnnyal rendelkeznek, ritkán repülnek.

Évente egy nemzedékük van. Nyárutón párosodnak, ősszel a talajba húzódnak, és ott telelnek át 5-10 cm mélységben. A nőstény február-márciusban rakja le tojásait. A fülbemászó jó anya, aktívan gondozza utódait egészed addig, amíg azok el nem tudják látni magukat. Ez a viselkedés különbözteti meg őket sok más rovarfajtól, és nagy mértékben hozzájárul fennmaradásukhoz. A nőstények kerti körülmények között a petéket általában a talajban vagy a mulcs alatt rakják le, és védelmet nyújtanak számukra a környezeti hatások ellen. A fiatal lárvák az anyjukkal együtt tavasszal, éjszakánként kirajzanak a költőüregből, és reggel visszatérnek oda. Öt lárvastádium után válnak ivarérett felnőtté. Később is éjjel aktív, nappal csoportosan rejtőzködő életmódot folytatnak. Mindig ugyanazok a rovarok alkotnak egy közösséget, és pihennek közösen. Éjszaka aktívak, a talajfelszínen ugyanúgy előfordulnak, mint a fák lombkoronáján.

A múlt században kártevőnek tekintették, és irtották őket. A növényekben azonban ritkán okoznak nagyobb kárt, míg a lassú mozgású, apróbb rovarokat előszeretettel fogyasztják, így a levéltetvek és pajzstetvek eredményes pusztítói. Megfigyelések szerint azokban a gyümölcsösökben, ahol nagy egyedszámmal fordulnak elő, igencsak megcsappan az alma moly és levéltetű egyedszám. Szívesen fogyasztják a petéket, bábokat, hernyókat, pókokat is. Így ennek a rovarnak mindenképpen helye van a biológiai védekezésben.

Fülbemászók gondozása

Amire oda kell figyelni: Fészkelés közben (kb. októbertől áprilisig) a fülbemászók populációit károsíthatja a talajt 8 cm feletti mélységig megbolygató talajművelés. A fiatal rovarok a talajon keresnek táplálékot (körülbelül áprilistól júniusig), a populációkat a gyümölcsös talajára kijuttatott rovarölő csalétek pusztíthatja. Később a rovarok a fákon keresnek táplálékot (kb. júniustól októberig), ekkor a rovarölővel történő permetezés végezhet pusztítást közöttük. A napnyugta utáni éjszaka első felében végzett permetezés a leginkább pusztító, mivel a fülbemászók ekkor a legaktívabbak. Míg napközben a kéreg alatti búvóhelyeiken védve lehetnek a permetszerektől.

Nappal a fülbemászók közösen búvóhelyre húzódnak, ezt a viselkedésüket kihasználva magad is készíthetsz számukra búvóhelyet. Hozzávalók: agyagcserép, spárga, valamilyen tömőanyag. A cserepet fejjel lefele fel kell függeszteni egy ágra például úgy, hogy a drénnyíláson áthúzol egy darab spárgát, amit előzőleg a, a cserép szájának átmérőjénél hosszabb, a cserépszáján keresztbefektetett bothoz odakötsz, így függesztve fel a cserepet. A képen látható búvóhely esetében pedig egy kampós végű drótot húztak át a drénnyíláson, és ezzel függesztették fel a cserepet. A cserepet körül ölelő zsineg a közlekedésben segíti a rovarokat. A cserepet meg kell tömni mohával, vagy szalmával, avarral  stb. Ide fognak elbújni a fülbemászók. Kinek kedve van a cserepet ki is pingálhatja, így a búvóhely egyben dekorációként is szolgál.